Kult dórimitnézzek – Felújul a sorozatlistánk, ahogy megérezzük a tavaszi rezgéseket A feldolgozhatatlan sorozatdömping és a streaming szolgáltatók rendszerpusztító ereje mellett már-már értelmetlenné válik szezonokról és kiemelt premier-időszakokról beszélni. De engem ez valahol mélyen elszomorít, ezért mégis megpróbálok így tenni és írok nektek egy listát, hogy mit érdemes nézni a most tavasszal induló sorozatokból. Néha annyira hiányzik az az érzés, amikor készültünk szeptemberre és januárra, hogy MOST JÖNNEK a teljesen új dolgok, és megtelt a sorozatnaptáram lehetőségekkel. Ehhez képest most kb. bármikor berakhatok valami újat Netflixen, kiveszett belőle az az ünnepi hangulat, mert folyamatosan minimum 30 “megnézendő” sorozatot tartok a listámon (ami önmagában is annyira idegesitő kb. mintha sose tűnnének el az olvasatlan notik a telefonom appjairól). De az elmúlt hetekben kicsit úgy éreztem, hogy megint van egy premieres, hétről hétre nézős tavaszi momentum a sorozatokban, úgyhogy összegyűjtöttem, hogy mik azok, amiket szerintem érdemes most elkezdeni. Már nézem és szeretem Big Little Lies Mi ez? Gazdag kaliforniaiak tökéletesnek tűnő életében turkáló, egy gyilkosság részleteit felgöngyölítő egyórás HBO történet Liane Moriarty könyve alapján. A sorozatban a nyomozás inkább csak háttérsztori, összekötő szál, előtérben három anya nagyon húsbavágóan hétköznapi és mégis tragikus problémái. Miért nézd? Olyan szépen fel van építve képi világ és a hangok hatása, hogy hiába nyomasztóan lassú benne minden, tele távolba révedésekkel, mégis végig beránt minden egyes rész feszültsége. És ugyan azt is hihetnénk, hogy a 2000-es évek elején már épp elég sorozatot láttunk gazdag kaliforniaiakról, ez itt valami egész más, mivel nem a valóságtól elrugaszkodott életvitelben tobzódva próbálja megtalálni a “valahol mégiscsak hétköznapi” problémákat. Sokkal inkább egy körítés ez, amibe helyezve mutatja be nagyon intenzíven és nagyon átélhetően azt, hogy anyaként meddig mész el a gyerekeidért, milyen feszültséget okoz benned, ha agresszív nő vagy, aki már megtanulta képviselni magát, de a lányod helyett ezt nem teheted meg egy határon túl, és hogy milyen hatásai vannak a családon belüli és nemi erőszaknak. Mindez nagyon erős színészekkel, a három főszereplő nőt Nicole Kidman, Reese Witherspoon és Shailene Woodley játsszák, és itt bőven nem áll meg a lista, körülöttük Alexander Skarsgaard és Adam Scott például a férjek. És ők mind hozzák is, amit várnánk tőlük, vagy akár Witherspoon esetében még többet is, bár nekem sose volt vele bajom, de rajta nagyon érezhető, hogy sokkal tapasztaltabb, mint korábbi szerepeiben. Mindez varázslatosan cuki és tehetséges gyerekszínészek mellett. A hangulat átérzéséhez nézzétek meg az introját, ami egyébként önmagában introk szintjén is nagyon megállja a helyét. The Good Fight Mi ez? A Good Wife cimű sorozatból indított spin-off, az eredeti sorozatból elsősorban két ügyvédnő, Diane Lockhart (Christine Baranski) és Lucca Quinn (Cush Jumbo) köré építve. A felállás az, hogy egy évvel a Good Wife vége után Diane épp viszavonulna az ügyvédi munkájától egy gyönyörű francia kúriába, és a keresztlánya, Maia (Rose Leslie) épp az ő cégénél kezdi a karrierjét. Azaz átadná a stafétát, de beüt a családi krach egy pilótajáték bebukásával. Diane is elveszti minden pénzét és mindketten átmennek egy fekete ügyvédek által alapított, vezetett és rajtuk kívül csak fekete emberekből álló céghez, ahol elsősorban jó ügyekért küzdenek, kiemelten a rendőri brutalitás ellen. Szóval ügyvédes sorozat, ami kb. 70%-ban epizodikus és 30%-ban összekötik az egész sorozaton átívelő történetszálak. (Ezt igazából nem számoltam ki, csak én úgy érzem, hogy az epizodikus sorozatokban ez a 70/30 kb. az ideális arány, és a Good Fight eddig nagyon ideális.) Miért nézd? Ha nem nézted a Good Wife-ot, akkor is tök simán be lehet kapcsolódni, az első részben megmagyarázzák a szituációt, és a karaktereket is felépítik külön. És ó, a karakterek! Három (plusz még sok) zseniális nő, Diane nekem örök kedvencem volt már a Good Wife-ban is, ahogy a visszatérő Marissa Gold is (Eli lánya). Az újak ugyancsak ígéretesek, nagyon látszik, hogy sikerült átemelni az eredeti sorozat fő erősségét, hogy minden egyes képernyőre kerülő karakter kap személyiséget és sztorit, figyelnek a részletekre. Azoknak, akik a Good Wife-ot is nézték, azért is kötelező, mert pont olyan színvonalon folytatódik ez, ami a 2-3 évaddal korábbi Good Wife volt, érdekes ügyekkel, amiket nem szorít háttérbe a szereplők magánélete. Az ügyek témája annyiban más itt, hogy a címhez tartva magukat várhatóan több Jó Ügyet hoznak be, míg az eredeti Lockhart&Gardner elvállalt ügyei értékrendben sokszor megkérdőjelezhetőek voltak. De ami fontos és megmaradt az az, hogy elképesztően aktuális és tényleg elgondolkoztató témákon mennek végig, olyanokon amik még nincsenek a laikusok számára idegőrlő jogászkodás szintjén, de érezhető, hogy érdekesek és újszerűek akár annyira, hogy a jognak kell alakulni hozzájuk. Mi meg nézőként együtt gondolkozhatunk a szereplőkkel, hogy hogy oldanák meg például azt a strukturálatlan problémát, hogy egy Google-szerű online platform mit tehet, amikor fel kell oldania a nem-PC troll kommentelők, a szólásszabadság és bevételt hozó hirdetők háromszögében kialakuló feszültséget. Nagyon bátran mennek neki sok témának, még a Trump kérdésnek is: érdemes-e bevallania egy (majdnem) csak feketékből álló ügyvédi iroda egyik partnerének, hogy ő Trumpra szavazott, és egyébként ebben a közegben hogyan érdemes PC-n navigálnia újonnan bekerülő középvezetőként egy fehér nőnek. Szóval szuperizgi, érdemes beválogatni a heti sorozatok közé, mert mindig ad legalább egy témát, amin a rész után is tudsz kattogni! És ennek is nagyon nagyon jó az introja, én eddig minden résznél külön újranéztem. Trial & Error Mi ez? Egy újabb húszperces áldoku stílusú sitcom egy bírósági perről és nyomozásról egy nő halála körül. A főszereplő és egyben elsőszámú gyanúsított a John Lithgow által alakított bolondosan furcsa férj, az ügyvédje és a háttértámogató csapat pedig lelkes, de nagyon béna és inkompetens arcok. Szóval mindenki elég idióta, és furcsa dolgok történnek, majdnem Lemony Snicket szintű szerencsétlenkedéssel, miközben folyamatosan derülnek ki az infók arról, hogy mi történhetett a nő halálának estéjén. Miért nézd? Szinte mindenhol a Parks and Recreation és/vagy az Office rajongóinak ajánlják, ami részben pontos, viszont nekem van belekeverve egy olyan adag szürrealitás, ami egy kis Pushing Daisies Parks and Recbe oltva. Szóval számítani kell arra, hogy szürreálisan furcsa, de ettől függetlenül meglepően vicces agylekapcsolós sori, ami hozza az ilyen típusú sorozatok elképesztő kedvességét. Legion Mi ez? Szuperhősös sztori a Marvel univerzum X-Men világából David Hallerről, a telepatikus/telekinetikus erőkkel rendelkező mutánsról, akit egész életében skizofréniával kezeltek. A sorozat ott kezdődik, amikor még a pszichiátrián van, és nem is gondolja, hogy ami vele történik az valamilyen erő lehet, de bekerül egy olyan intézetbe, ahol elkezdi megtanulni kontrollálni ezt, azáltal hogy fokozatosan felderítik, hogy milyen ereje van és hogyan alakította ez a múltját. Természetesen a mutánsok világában épp ekkor, a 70-es években is háború van, és David lehet, hogy a legerősebb mutáns a Földön. Szóval sztorira a klasszik szuperhősös képregény adaptáció. Miért nézd? Mert csodálatosan hangulatos, hatásos és izgalmasan feszült, és nagyon nem csak képregény adaptációkban utazóknak való. A képi világában és a zenéjében és a történetmesélés non-linearitásában egyaránt van egy kis kosztümös 70-es évek pszichedélia, és az egész középpontjában a David Hallert játszó Dan Stevens hihetetlen erővel köt le sok órára. Én úgy néztem az első részt, hogy többször megállt a levegőben a kezem teregetés közben, annyira behúzott az egész hangulata. Másrészt a hangulat mellett érdemes is nagyon figyelni, mert gyorsan ugrál olyan jelenetek között, amiről nem alap megállapítani, hogy épp a pszichiátria furcsa valósága-e, vagy csak David fejéből látunk egy jelenetet. Engem az élménye nagyon emlékeztetett a Jessica Jones-ra, csak kevésbé nyomasztó, és sokkal trippybb módon kötött le, de hasonló abban, ahogy nem képregény adaptációktól megszokott a stílusa és a történetmesélése. És vissza kell térnem Dan Stevensre, aki tényleg egy CSODA, hogy mennyire őszintén közel hozza a jószándékú srácot, aki borzasztó félelmekkel és érthetetlen jelenségek közt élte le az egész életét, de valahogy pozitívan humoros maradt és belenyugodott a helyzetébe. De közben megmarad eléggé érthetetlennek ahhoz, hogy el tudjunk gondolkozni azon, hogy valójában rossz ember-e, aki csak egy nagyon erős narratívával manipulál mindenkit. De még a romantikájuk is végtelenül cuki és nagyon erős hatást kelt a mutáns lánnyal, akihez soha nem érhet hozzá. Más karakterek kidolgozásában viszont sajnos nem annyira erős a sorozat eddig, ezért sem tudok mást kiemelni, csak Aubrey Plaza krézi junkie karakterét, aki gyakorlatilag csak David agyának kivetített jelensége. Még nem kezdődött el, de az előzetes infók alapján nagyonvárom és lelkesedjetek velem: The Handmaid’s Tale Premier: április 26. Margaret Atwood egyező című disztópikus regénye alapján készült, és egy olyan ultrakonzervatív katonai diktatúrában élő társadalomról szól, ahol a nőket rabszolgaként tartják a termékenységükért. Szóval nagyon érdekes az alapanyag, és ígéretes a casting is, a főszerepeket Elisabeth Moss, Alexis Bledel, Samira Wiley, Yvonne Strahovski és Max Minghella játsszák. És az SXSW kampányuk alapján a Hulunak is nagyon fontos, hogy ez most jó legyen, úgyhogy épithetünk erre. American Gods Premier: április 30. Ez most úgy tűnik ilyen adaptációs ajánló, mert az American Gods is ez a kategória, Neil Gaiman regénye alapján készült a sorozat. Kicsit misztikus, nagyon mese, a főszereplő Shadow Moon múltjának felfedezéséről miközben a régi és új istenek / értékek közötti feszültségben navigál. És mivel Brian Fuller a készitő, aki a Pushing Daisies-zel nagyon beírta magát a szívembe, mesekészítésben mindenképp adok neki egy esélyt. Feud Premier: március 5. (Igen, csalok, ezt igazából már meg lehet nézni, csak én nem jutottam még el ide…) Az 1962-es Whatever Happened to Baby Jane? horror/thriller forgatásáról és az itt Bette Davis és Joan Crawford között kezdődő viszályról és versengésről szól Susan Sarandon és Jessica Lange főszereplésével. Szerintem nagyon érdekes, hogy két ilyen feminista nővel Ryan Murphy, a készítő hogyan megy neki annak, hogy értelmezze az általában csak “catfightként” leírt nők közötti viszályokat és mutat többet annál, amit sokan gondolnak, hogy “a nők nem szeretik egymást”. És most ilyen introkat mutogatós állapotba kerültem, de ennek is nagyon szép és beszédes lett. Hamarosan jelentkezem újabb ajánlásokkal, mert majdnem olyan sok dolgot szeretnék nektek is mutatni, mint amilyen hosszú az én megnézendő listám. Addigis… …a korábbi dórimitnézzek ajánlókat itt találjátok: dórimitnézzek – Idén ősszel nézz velem olyan sorozatot, ahol a beszélő karakterek nagyrésze nő! dórimitnézzek – 3×3 sorozat az év utolsó 9 napjára – vol. 1 dórimitnézzek – 3×3 sorozat az év utolsó 9 napjára – vol. 2 dórimitnézzek – 3×3 sorozat az év utolsó 9 napjára – vol. 3 A cím természetesen csak egy újabb tisztelgésem a Mango hírlevele előtt. Dorottya Dinh