23 jó könyv most

Ti is elbizonytalanodtok néha, vajon mik lehetnek azok a kortárs könyvek, amik a naprakész olvasottságot biztosítják? Akkor nektek is jókor jön ez a Romper-kompatibilis lista a 2016/2017-es magyar megjelenésekkel.

Köszönjük a lista összeállításában nyújtott segítséget Rostás Eninek, akinek a könyvesblogra írt kritikáit is linkeljük néhány könyvnél.

2017-es megjelenések:

 

Carrie Fisher: A hercegnő naplója – Találkozás önmagammal

Carrie régi lomok közt talált rá 19 éves korában írt naplójára, amiből egy sokkal naivabb és sebezhetőbb nő képe rajzolódott ki. Izgalmas időutazás, ahogy önmagát olvasva és kommentelve idézi fel a Csillagok háborúja forgatásának pillanatait, viszonyát Harrison Forddal, gondolatait sikerről és függőségről. Carrie humoros, szellemes, szórakoztató és tehetséges író.

 

Dorthe Nors: Tükör, index, kuplung

A történet: 40-es nő elhatározza, hogy megtanul vezetni. A szerző valódi célja: azt a nőt ábrázolni, aki a legtöbbször szinte láthatatlan embercsoporthoz tartozik. Középkorú, és nem szült gyereket, mert akinek családja van az élete végéig anya, de akinek nincs gyermeke és már a fuckable jelző is lassan lekopik róla, az a társadalom számára elhalványul, majd teljesen láthatatlan nővé válik. (bővebben)

 

Hevesi Judit: Holnap ne gyere

Szakítósversek, azoknak akik szeretik szépirodalom formájában is fogyasztani mások drámáját. Gondolatok egy párkapcsolat végéről, és arról, hogy milyen nehéz őszintén beszélni. Meg úgy egyáltalán: beszélni. Múlt héten volt a bemutató, az esemény fotói szerint nagy számú közönség előtt porcelánokat zúzott a szerző.

 

Jessie Burton: Múzsa

Hogyan születik egy műalkotás? Mik a régi festmények valódi történetei? A Múzsából megismerjük milyen titkot rejt egy bizonyos festmény múltja, és hogyan köt össze egy 30-as évekbeli spanyol szerelmi drámát és egy 60-as években élő lányt, aki egy londoni galériában dolgozik. (előző könyvéről itt olvashattok)

 

Joan Didion: A mágikus gondolatok éve

Memoár a férje halála utáni időszakból. A gyászév során zakatoló fájdalom eleven és elragadó ábrázolása, egy csomó válasz és ráébredés, hogyan lehet a legmélyebbről önmagunkat kihúzni. Joan tanulsága szerint sok munkával és varázslatként ható saját gondolatokkal. Joan Didion évek óta a Nobel várományosa, ezért a könyvéért 2007-ben az amerikai Nemzeti Könyvdíjat kapta.
Nem vagyunk túl boldogak a magyar kiadás borítótervével, nézzétek milyen szép tipográfiával jelent meg hazájában, ahol a The Year Of Magical Thinking szavakból kiszinezték a J O H N betűket, azaz férje nevét :,)

 

Laura Lindstedt: Oneiron

A finn Laura Lindstedt regényében 7 nő találkozik a halál utáni térben, különböző életkorúak, különböző helyekről származnak és egyenként elmesélik életük történetét. Ahogy egyre jobban megismerjük őket, kezd értelmet nyerni, hogy mi volt a titokzatos rendező elv, ami összehozta őket.

 

Mona Awad: Antilányregény

Újabb szuper könyv, ami áldozatul esett a félrevezető magyar-borító jelenségnek: senkit ne tévesszen meg, ez tökjó könyv. Itt muszáj idéznünk a lista összeállításában segítő Eni saját kommentjét: “ez a könyv pont olyan, mint a kanalas orvosság. ránézésre rózsaszín, de az íze fekete. Akit ennyi még nem győzött meg, annak itt az eredeti címe: 13 Ways of Looking at a Fat Girl”.

 

Nádas Péter: Világló részletek

Ide vagy nagyon sokat kellene írni, vagy csak nagyon röviden ennyit: kötelező olvasmány.

 

Peer Krisztián: 42

Előtte-utána versek az irodalomhoz való visszatalálásról, és a barátnője halálát követő időszakról. Nyersanyagigény: papírzsebkendő.

 

Tisza Kata: Akik nem sírnak rendesen

Tisza Kata a magyar irodalmi élet nagy visszatérőjének számít ezzel a friss munkájával. Pszichodrámák női szemmel válásról, magányról, csupa erős téma.

 

Toni Morrison: Könyörület

Amerika, 17. század. Csodaszép rabszolgasztori, fők és férfiak viszonya, ami ekkor és ott nem igazán felhőtlen. A Nobel-díjas Morrison a rasszizmus gyökereihez nyúl vissza és igyekszik a mai olvasó számára felfoghatatlannak tűnő világot valóságában ábrázolni.

 

Turi Tímea: Anna visszafordul

Megint versek, itt azonban Anna Karenina, Bovaryné és egy sor más híres, és hétköznapi nő történetein keresztül beszél a költő a nők és férfiak konfliktusairól.

 

2016-os megjelenések:

 

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

“Akad benne eltűnt kamaszlány (értsd: gone girl), gyanúsan viselkedő szomszédfiú, tó mélyén pihenő holttest, szakács- és anatómiatankönyvbe zárt titok.
Az Amit sohase mondtam el egy érzelmileg rendkívül komplex tanmese arról, hogy a másság mindig azonos az idegenséggel, a szeretet pedig egyetlen családban sem szériatartozék. A gyász és a diszfunkcionalitás, az eltűnés és az elmenekülés, az elfojtás és a lázadás regénye.” (forrás: könyvesblog)

 

Chimamanda Ngozi Adichie: Americanah

Adichie erőssége, hogy könyveiben olyan territóriumokat mutat fel olvasóinak, ahol korábban még senki nem járt. Az Americanah középpontjában egy nigériai szerelmespár áll, egyikük ösztöndíjal az USA-ban tölt 15 évet, szerelme azonban nem kapott vízumot. A főszereplőnk a hazájába visszatérése előtti utolsó, szimbolikus útja egy hajszalonba vezet, ahol afrofonást készített és közben visszaemlékezik, milyen volt megélni azt, hogy amerikában jelentése és terhe van a bőrszínének. (bővebbet és sokkal szebbet itt olvashattok róla)

 

Elena Ferrante: Brilliáns barátnőm (Nápolyi regények 1.)

Ferrantet is kötelező olvasni, komolyan. Elena Ferrante írói álnév, talán ez is hozzáad az őt övező rajongói lázhoz, és a hatalmas figyelemhez, ami megjeleneséeit kíséri. Mai napig tart a találgatás, hogy ki áll az álnév mögött, az erről íródott oknyomozó cikkek legalább olyan izgalmasak, mint a szerző munkái. A regényben Lila Cerullo és Elena Greco, két nápolyi lány barátságát ismerjük meg az ötvenes évektől napjainkig.

 

Helen MacDonald: H, mint héja

Gyönyörű memoár arról, hogy úgy nem kattant bele az apja halálába, hogy megpróbált megszelidíteni egy héját.

 

Louise O’Neill: Örökké a tiéd

“Louise O’Neill nem fél elmenni a határokig, mindent kifacsar a disztópikus szatíra műfajából, és ezáltal az olvasóiból is. Első regényével magasra tette a lécet minden olyan YA-szerző előtt, aki az Örökké a tiéd után nyúlna könyékig a feminizmus darázsfészkébe, hogy megpróbálja elmagyarázni a tizenéveseknek, mennyit ér egy nő. Vagy mennyit kéne érnie.” (Egy rendes lány mindig azt teszi, amit mondanak neki címmel itt olvashattok róla bővebben.)

 

Németh Gábor: Egy mormota nyara

Kortárs közállapotok ft. Camus. Interjú a szerzővel a könyvesblogon.

 

Roberto Bolaño: 2666

“Amikor Roberto “Bolaño elkezdett dolgozni a minden szempontból monumentális 2666-on, amely olyan megfejthetetlen, mint a címéül választott szám, és olyan maradandó, mint a gyerekkorban elvakart seb, már tisztában volt azzal, hogy nem biztos, hogy életben lesz, amikor megjelenik. Bolaño 2003-ban, a májátültetésre várakozva halt meg egy nem megfelelően kezelt hasnyálmirigy-gyulladás következtében, öt könyvből álló regénye egy évvel később jelent meg spanyolul, a szerző akaratával ellentétben nem öt, hanem egyetlen kötetben. Az angol fordításra 2009-ig kellett várni, idén novembertől pedig magyarul is olvasható, hála Kutasy Mercédesz heroikusnak nevezhető, remek fordítói munkájának.” (bővebben)

 

Susan Abulhawa: Hajnal a tiltott kertben

A borító megtévesztő, de ez egy elképesztően jó regény a palesztin-izraeli konfliktusról. “Azon töprengtem, hogy mifelénk, ahol az ember még mindig térdig jár a holokausztfeldolgozás irodalmában, így hetven év távlatából mennyire vagyunk nyitottak arra, hogy a történet folytatásába is belegondoljunk, ami Izrael megalakulásával veszi kezdetét.” (bővebben)

 

Szabó T. Anna: Törésteszt

Eni velős kommentje: “kötelező”

 

Tóth Krisztina: Világadapter

“Az ember nem költő vagy prózaíró, hanem mindkettő egyszerre, és én inkább akkor szorongok, ha egyáltalán nem írok, mert az olyan, mintha nem is lennék.” (bővebben)

 

Zoltán Gábor: Orgia

“A Hunyadi-tér irányába indulnak, nem a Hűség Háza felé. A téren Potter hátramarad. A géppisztolyt egyes lövésre állítja. Felzárkózik a lányhoz. Tarkón lövi. Ferdén, alulról fel. Megállnak. Ibolya még egyet lép előre, aztán egy felet. A hóba roskad.”

A tavalyi könyvhétre jelent meg, és az egyik legnagyobb visszahangot kapó magyar mű volt 2016-ban, rengeteg helyen írtak róla elismerően, ha valamit biztosan elolvastok erről a listáról, akkor ez legyen az.