Kult Nekünk nagyon tetszett a La La Land című film Szóval az volt, hogy összeültünk szombaton egy cikken dolgozni, és utána elmentünk megnézni a La La Landet. Pont időben értünk oda, gyorsan beálltunk a büfésorba, ami sajnos kicsit lassan haladt, de nekünk ezért eszünkbe se jutott idegesnek lenni a Toldi pultos fiújára. Ez a cikk most neki szól. Kicsit féltünk, mert a kezdeti lelkes kritikák meg a Golden Globe nyerések mellett sok helyről azt hallottuk, hogy annyira azért nem jó ez a film, és túl nagy a hype. Nem túl nagy. Ez a film gyönyörű. És ez egy spoileres cikk. Egy hatalmas, színes táncjelenettel nyitunk a Los Angeles-i dugóban, amitől nem lehet nem bárgyún mosolyogni. A két főszereplő Mia és Sebastian, egy próbálkozó színésznő és egy sznob jazz zongorista itt találkozik először, az ő szerelmükről és álmaikról szól ez a film, meg arról, hogy mit jelent létrehozni valamit, és nem feladni, és milyen kompromisszumokat kell kötni útközben. Sem Ryan Gosling, sem Emma Stone nem musical színész, és nem is voltunk benne biztosak, hogy szeretnénk őket látni valamiben megint, de annyira bájosak és jók voltak, hogy megbocsátottuk nekik, hogy mindenki velük akar dolgozni, és hogy most épp velük lehet eladni egy ilyen filmet. Mind a két főszereplő pontosan ugyanakkora hangsúlyt kap és mindkettőjük szemszöge egyformán érvényesül, ami romantikus filmekben viszonylag ritka, és nagyon értékeltük. Persze az is csodálatos volt, amíg a béna giccs határán egyensúlyozva froclizzák egymást, és először táncolnak kettesben egy hegyoldalon, de a történet második felétől lesz tényleg jó ez a film. Seb és Mia komplex, nem tökéletes karakterek, akiknek a meseszerű szerelembe esését követi egy valódi kapcsolat ábrázolása. Ez egy színes ruhás musicalben meglepő fejlemény, általában az összejövésig vagy az esküvőig jutnak el, és a csúnya dolgokról nem vesznek tudomást. Itt van sírás, veszekedés, igaztalan vádaskodás és ki nem mondott rossz vélemény is, pont mint az életben. Ugyan a feloldás kicsit meseszerű, de ez is annyira jól ki van számítva, hogy itt sem billen át a film. Az epilógus előtt abban maradunk, hogy adnak egy esélyt maguknak és a kapcsolatnak is, és meglátjuk mi lesz. A La La Land úgy használ formulákat, hogy közben végig jelzi, hogy használja őket. Ettől az egész lehetne csak egy idézőjelbe tett ismétlés, de nem az, mert pont annyi igaziságot és valódi, felvállalt kényelmetlen érzést tesznek bele, hogy az homage mellé tartalom is legyen. Ehhez járul hozzá az is, hogy sem a tánc, sem az ének nem tökéletes, nem ez a cél, a dalok és a koreográfia pedig ehhez igazodik, és így jön létre a nem megcsinált, közel tökéletes végeredmény. Az epilógus is pont ilyet, sőt, a film kicsit kérkedik azzal, hogy még ezt is bevállalja, de sikerül neki. Látjuk mi lehetett volna és milyen áron. Nagyon szép lett volna, ha az élmény hatása alatt szépen hazasétálunk és közben még beszélgetünk róla, de sajnos a Toldi pultos fiúja képében közbeszólt a sors. “Na, hogy tetszett a Kaliforniai álom?” – kérdezte a pultos fiú. “Jajj, nagyon szép volt!” – mondták a Romper lányok. “Ugye mekkora RIBANC volt benne a csaj?” – kérdezte/állította a Toldi pultos fiúja, és akkor már tudtuk, hogy ez egy csapda, és csak azért kérdezte, hogy jó hangosan leribancozhasson valakit. “Elég szomorú, hogy ez a véleményed (amit nem kérdeztünk).” – válaszoltuk. “De komolyan, a filmekben mindig a pasi a gonosz, végre egy film, amiben a csaj!” – folytatta kéretlenül a filmről alkotott véleménye taglalását. “Lécci ne rontsd el nekünk ezt az élményt!” – kértük tőle és távolodtunk a pulttól. A pultos fiú, poharakat törölgetve, mormogva még hozzátette: “Nem rontom én el, csak mondom, hogy a csaj egy ribanc.” Pultos fiú, mi van veled? Kicsit csak elrontottad nekünk a La La Landet. Ha megnézzük még egyszer, nem a Toldiba megyünk. Szerintetek mire gondolt? Mi azóta is gondolkozunk ezen (ahelyett, hogy NEM ezen gondolkoznánk 🙁 ). a. Az volt a baj, hogy otthagyta szegény Greget az unalmas tesójával a vacsorán, hogy a sokkal izgibb másik pasival találkozzon? b. Vagy az, hogy végül nem maradtak együtt? És ezt valamiért a csaj hibájának könyvelte el? Csak ennyire jutottunk eddig. Tanácstalanok vagyunk, de azt nem bánjuk, hogy tőle nem kérdeztük meg. Luca Kádár