Az esküvők univerzuma

Mi van akkor, ha bármennyire is hagyományos esküvőt szeretnél, aztán szembesülsz vele, hogy ez pontosan mit is jelent. ESKÜVŐKIÁLLÍTÁST JELENT. Galácz Karolina megosztja velünk vendégposztjában, hogy mi vár rád az eljegyzés után.

Azokon a nőkön kívül, akiket egy romcom író teremtett, nem hiszem, hogy sokan csak úgy, kedvtelésből tervezgetnék az esküvőjüket. Az eljegyzéssel (vagy az egyenértékű gesztussal) persze ez megváltozik és a valóságodból kénytelen vagy belépni a magyar esküvők univerzumába. Ehhez nem árt egy strapabíró szkafander, szóval felkészítő írás következik.

Amit megtanultam az eljegyzésünk óta eltelt fél évben, annak lényege, hogy az esküvői szolgáltatók nem a mi valóságunkban léteznek. Egyfajta Upside Down az ő világuk, ahol étterem helyett étkeztetés van, a húsleves kockából készül, ahol a szemöldökök még mindig vékonyak, ahol a zenét az esküvői karaoke zenekar jelenti és ahol természetesnek kell elfogadnod, hogy próba nélkül veszed meg a menyasszonyi ruhádat. Mindezt nem az alsó, hanem a legfelső árkategóriában gondolják természetesnek.

Ebben a posztban azt foglalom össze nektek, amiket szerettem volna, ha valaki elmond nekem, mielőtt belevágok a szervezésbe.

AZ ESKÜVŐKIÁLLÍTÁS

Mint az emberöltőnként csak egyszer feltűnő üstökös, aminek a kedvéért az ember kimegy a Gellérthegyre, az esküvőkiállítás egy olyan, hasonlóan csillogó jelenség, aminek a kuriózumát megadja, hogy (ha minden jól megy), életedben csak egyszer látod.

Ezért katapultáltuk magunkat rögtön az esküvői univerzum legsűrűbb közepébe, az esküvői kiállításra. Az eseményt begombázva nem ajánlom, mert a műfaj önmagában is erős fény-és hangefektekkel operál.

A hagyományos értelmében vett ízlés szabályait felfüggesztő kiállítótérben van minden: neonfehér majdnem selyem csodák, élőben praktizáló esküvői fellépő (credit: Túlmozgásos Esküvői Fellépőfiú feat. Unott Szintetizátoros: Moon River), megrázó gyűrűkreálmányok, élőben készülő műköröm, és az esküvők szent grálját, a műanyag amerikai székeket áhítattal tapogató emberek.

Fontos fejlemény, hogy eddig kevés dolog bírt olyan, generációkon, vallásokon és geoszociális határokon átívelő, mindenki számára azonos jelentéssel, mint az „esküvői konty”, amely 1872 óta dominálta a magyar piacot, de jelentem, hogy a 2016-os menyasszonyi frizurákban már csak távolról sejlik fel ez a strasszos, dauerolt trend.

Csodák viszont vannak, és végül megérte elmenni erre a csodás eseményre, mert két büdös műanyag öltöny között találtunk olyan szolgáltatót, aki hasznos kontaktnak bizonyult.

CATERING

Az új éttermeket mindig feltérképező, bélszínjégkrémet szívesen megkóstoló, nagyjából gasztroblog-művelt urbánus embernek természetes, hogy ha a szülinapján fine dining élménnyel ünnepel, akkor élete egyetlen esküvőjén is hasonló minőséget szeretne megosztani a barátaival. Haha! – mondja erre az esküvő univerzumában (és sehol máshol nem) létező cateringes. A fine dining elvárást a szolgáltatók árban simán hozzák: a top 3 szolgáltató középolcsó csomagjában 16,000 forint körül van a per fő költség (ebben az alkohol nincs benne) – tehát nagyjából egy Borkonyha vacsorába kerül. Amire viszont senki nem készít fel, az az, hogy a „catering” kifejezés az itt szó szerint értendő: étkeztetést jelent. Étkeztetés, mint az irodaparkokban található menza, mint menü egy uszodában vagy egy forgatáson.

Talán egy képben jellemezni tudom a magyar esküvői étkeztetési szolgáltatást, ha elmesélem, hogyan zajlik a kóstoltatás. A 23. kerületbe érkezel egy használaton kívüli menzára, ahol egy vasalatlan lepedővel megterített asztalnál szolgálják fel a Trófeában is határeset ételeket. Világítás csak ekörül az asztal körül van, a hodály többi része töksötét. A szomszédos épületből durván áthallatszik a valamiért 8-kor már (még?) zajló white party. Amit pedig el szeretne adni neked ezen a helyen, ilyen efforttal a szolgáltató, az egy egymillió forint értékű megbízás.

Az egyetlen levonható tanulság, hogy esküvőre food truckot vagy barbecue teamet éri meg felkérni.

A MENYASSZONYI RUHA

Az esküvői univerzumban olyan szempontból is kívül vagyunk a téridőn, hogy itt soha nem történt meg a body positive movement. Lena Dunham, Ashley Graham? Ugyan már, itt nincs méret 38-ason felül. De nem úgy nincs, hogy épp nincs a szalonban, bocs, hanem a koncepció maga sem létezik.

Mielőtt azt gondolnád, hogy a 36-os, liberálisabb szalonokban a 38-as méret kizárólagossága ebben a világban afféle hiperbola, a nyelv holmi önfeledt játéka az olvasóval, elmondom, mi vár a három szóba jövő magyar menyasszonyiruha-tervező szalonjában: szó szerint egy darab 40-es méretű ruha van valahol elrejtve a falon lógó 150 tüllkupac között.

Amíg testfelületed nagyobbik részét megróbálod elfedni ezzel az egy darab negyvenes méretű ruhával, jobb esetben egy homokóra alakról csacsogó design asszisztens, rosszabb esetben egy, a diétád részleteiről faggató öreg varrónéni rosszalló tekintete kísér. Esetleg a néni megjegyzi, hogy neked az áll jobban, ami „jobban takar”. Tehát egy esküvői pokróc, leginkább.

Ha nem tetszik pont ez az egy negyvenes modell, akkor pedig mindenki sajnálja, de először kifizeted a ruhát, aztán mikor kész, felpróbálod – és közben drukkolsz, hogy jól álljon. És nyilván százezrekről beszélünk, de többről, mint amire most gondolsz. Még mindig többről. Annál is többről.

Tanulság nincs, ha tervezőtől szeretnél ruhát, ezt a pénzt ki kell fizetni.

A HELYSZÍN

A magyar esküvői szcéna nagyjából úgy viselkedik, mint egy állami kórházban a szülészorvos: neked úgy kell feküdni, ahogy neki kényelmes.

Azok a helyszínek, amiket meg tudsz fizetni, mindent igyekeznek a legminimálisabb erőfeszítéssel csinálni, ezért háromféle menüből és kétféle színű befőttesüvegből választhatsz, amit persze az magyaráz, hogy májustól novemberig minden hétvégén négy esküvőt vezényelnek le.

Részemről azt javaslom, hogy hacsak nem akarsz a negyvenegyedik ugyanolyan esküvő menyasszonya lenni és anyagilag is jobban szeretnél járni az ötszáz forintos pickwick teás ajánlatoknál, ne éttermet, esetleg ne is borbirtokot válassz (catering veszély), hanem próbálj alternatív helyszíneket keresni.

Mi először Balaton parti nyaralókat hívtunk fel, aminek során megtudtuk, hogy a nyugat-magyarországi ingatlapiac nagyjából annyira üdvözöl egy ötvenfős esküvőt egy balatoni nyaraló kertjében, mint egy sátánista orgiát a KDNP lakossági fórumán.

Mégis megéri próbálkozni, még ha a terv időközben alakul is, mert a helyszín és az étel szétválasztásával egyikben sem kell kompromisszumokat kötni a másik kedvéért.

A menyasszonyterrorizáló blogok, a Pinterest és a valóság áthidalhatatlan szakadéka, a dekoros árajánlatok viszonya a fizetéseddel és az anyakönyvvezetők kinevezésének teljes rejtélye mind további olyan dolgok, amiket a barátod anyján felül bírni kell idegekkel az esküvő kedvéért, de ha a fenti sarkalatos kérdésekben csak egyvalakit is megmentek a fájdalmas falnak futástól, én boldog vagyok.