Ultimate Romper karácsonyi filmek

Karácsonykor tévézni kell, ezt mindenki tudja. Ez az őszinte, kitárulkozó, #nofilter lista a személyes kedvenceinket tartalmazza, amiket tényleg minden évben megnézünk. Ahol nem a magyar cím szerepel, ott ez annyira szörnyű, hogy nem akartuk leírni.

DÓRI:

Bridget Jones naplója (2001)

A klasszikus, a megkerülhetetlen, aminek nyilván minden mondatát tudom fejből. Minden évben többször megnézem, de karácsonykor kifejezetten kötelező. Persze most, hogy már felnőtt nőként reflektálhatnék Bridget ábrázolására és arra, hogy hogyan viselkedik, ebből a filmből is kiábrándulhattam volna, mint oly sok másból. De én inkább úgy tekintek rá, mint egy olyan dologra, ami 2001-ben sok szempontból nagyon menő volt, hogy megcsinálták és bevállalták.  Kiábrándulni meg azért sem fogok belőle, mert annyira sok időtállóan átérezhető jelenete van és nagyon vicces az egész.

A romcom-történelem egyik legcsodálatosabb verekedését kaptuk ettől a filmtől.

Die Hard 3 – Az élet mindig drága (1995)

A legjobb Die Hard film a legjobb introval! Amikor még olyan kicsi voltam, hogy elfogadtam mindent, amit a bátyám mondott, kétféle VHS ment sokszor: Disney mesék és a Die Hard 3. Azóta már kialakult bennem a reflex, hogy az akciójelenetek 90%-án elalszom, de a Die Hard 3 örökre közel maradt a szívemhez.

Értitek, Jeremy Irons szőkére festett hajvégekkel minden idők ujjatlanos főgonosza!

Harry Potter összes

Ez az egyik nagylány szokásom, mióta elköltöztem otthonról, minden karácsonykor van 1-2 rituálisan teljes magányban töltött napom, amit kézműveskedéssel töltök. Fel kell készülni a nagymama évekre, na! Ilyenkor benyomom a HP filmeket, amiket azért szeretek, mert mellé tudom képzelni az összes történést úgy, ahogy a fejemben voltak, amikor még csak a könyv volt nekem. Tökéletes, megnyugtató háttérzaj, ami mellett nagyon sok óráig nem kell elgondolkozni azon, hogy mi legyen a következő.

És a karácsony jelenetek is ilyen csodálatosak:

The Holiday (2006)

A Holiday az én új Love Actually-m. Mióta felnyitották a szemem, és nem tudok többé ugyanúgy nézni a Love Actually-re*, valahogy bekúszott az életembe ez a film. Szerencsére feladtam az elveimet is és nem foglalkozom Jude Law bébiszitter scandaljével, így nyugodtan csodálhatom őt és Jack Blacket is, ahogy szerelembe esnek az otthonukat elcserélő Cameron Diazzal és Kate Winslettel. Ez egy tök egyszerű film, igazából nincs is benne semmi különös, de valahogy lassan hozzámnőtt az évek során. Olyan egyszerű, boldog, irracionális és pozitív romcom, amikre karácsonykor vágyom, hogy nosztalgikus biztonságérzetet adjanak. (Igen, én is csak ilyen esendő vagyok.)

*A Love Actually témát nem részletezném, mert más már nagyon szépen megírta. Ez a Jezebel cikk azt ígéri a címében, hogy elrontja a filmet, és valóban így is tesz, de legalább nagyon szórakoztatóan.

Szörnyecskék (1984)

Minden karácsony egy újabb lehetőség, hogy végre én is kaphassak egy szörnyecskét! Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mennyire cukiiik és akarooook (komolyan, ha ti megnézitek ezt a videót, NEM AKARTOK EGYET?!). Aztán persze mindig jön a második fele, de mivel ez kb. egybeesik a maximális horror szinttel, amit az én szervezetem képes befogadni, pont jól felráz a nyugis remetenapjaim után.

AMI:

Snoopy gyere haza! (1972) és A Charlie Brown Christmas (1965)

Kiskorotokban ti is együtt aludtatok az ajándékokkal, vagy legalább az ágy mellé tettétek, ugye? Nekem ezek a mesék és a zenéjük pont ezt juttatja eszembe: reggel végre felkelek, hónom alatt az új Barbie, reggelizni nincs idő, sütit nyomom befele a számba és a másolt VHS-t a lejátszóba. Most is minden téliszünetben megnézem őket, de most már Youtube-on indítom és én sütöm a kalácsot közben.

Beautiful Girls (1996)

A vidékiség minden jósága és nyomisága egyben. Aki az ünnepekre sosem jár haza (messzire) a felnőtt, önálló életét jelentő nagyvárosból a gyerekkora helyszínére, az sajnos nehezebben érzi át egy ilyen alaphelyzet hangulatát. Nem konkrétan karácsonyi történet, de emberi és épp megfelelő mértékben klisékkel teli. Megnyugtatóan körüllengi a vidéki, téli ünnepek hangulata. Sztori: a tesze-tosza, zongorista, fehérférfi főhős New Yorkból, a tizedik érettségi találkozóra érkezik haza, a behavazott minnessotai kisvárosba. Komoly kapcsolatától megrettenve erőt gyűjteni igyekszik, és utoljára együtt lógni az otthon maradt, régi jó haverokkal. Akik nem is olyan jók már. Vagy épp ez az, hogy ők a jók, hisz már családos, megállapodott férfiak? Vagy vidéken, 30 évesen senki sem lehet elég jó, csak a nagyon menő chicagoi csaj, akit Uma Thurman alakít? És akit épp ezért a főszereplő, és az összes többi srác is megpróbál felszedni, de reménytelen az egész. Kevesen ismerik ezt a filmet, de engem mindig boldoggá tesz valahányszor újranézem. Érdekes, hogy az HBO-n láttam kamaszkoromban és akkor a kócos, bölcsészfejű főszereplő nagyon tetszett, de most újra belenéztem és néha arcpirító butaságokat mond, és kellemetlenül éretlen az érzelmi intelligenciája – de ilyenek ezek a helyes arcú, 90-es évekből hozzánk beszélő férfikarakterek.

Bad Santa (2003)

Az egyik áldozata az idióta magyar címadási szokásnak: Tapló Télapó címmel nyilván senki nem gondolja, hogy ez egy keserédes, nagyon jó vígjáték. Willie (Billy Bob Thornton) egy alkesz, elviselhetetlen fasz, aki évente egyszer áruházi Mikulásnak öltözik és összeáll a törpe (Tony Cox), szintén elviselhetetlen fasz segítőjével, hogy karácsony este kifossznak egy vidéki plázát. A legemlékezetesebb karakter mégis a kalácsbelű, mócsingcupák (igen, megnéztem szinkronosan és ÍGY FORDÍTJÁK) Thurman Merman, a magányos kisduci akihez az üresen hagyott tipikus McMansion házba beköltözik a hajléktalan Willie, azaz a Mikulás.

BBC – The Office Christmas Special (2003)

Minden idők legkellemetlenebb céges karácsonyi bulija, aminek a végén mégis több ezer ember sóhajtott fel boldogan, könnyezve: Dawn és Tim összejönnek :,) És hát az a zene, a beszélgetések, a ruhák… such corporate, so sadly funny.

LUCA:

Elf (2003)

Ez sok szempontból egy teljesen klasszikus karácsonyi film, de mégse az, mert Will Ferrell játszik benne egy manót, akit a többi manó nevel fel a télapó műhelyében, és amikor megtudja, hogy azért háromszor akkora, mint minden egyéb, mert igazából emberi lény, elmegy megkeresni az apukáját New Yorkba. Valahogy úgy képesek az őszinte naivitást és pozitivitást, és a valóban vicces helyzeteket összehozni, hogy az eredmény a legszebb sírás-nevetés kombó. Ehhez persze Will Ferrell kell, de szerencsére ő tuti létezik. Egyik kedvenc részem ez a helyenként meghitten szexi jelenet:

A Grincs (2000)

Intézzük el az elején a lényeget: igen, persze, hogy bejön a Grincs, hiszen egy undorító férfi, aki azért ilyen, mert mindenféle traumái vannak! Jaj ne, most végiggondoltam, hogy a Grincs is csak egy modellje az érzelmeit megélni képtelen férfiaknak, akik kitüntetnek egy kiválasztott nőt azzal, hogy fél napig éreznek valamit. Elgondolkodtató. Ezen felül ez a film tényleg vicces és tényleg szívmelengető, ami persze egy szörnyű szó, de ez senkit sem zavarhat a szeretet ünnepén. Külön kiemelném, hogy mennyire cuki a gyermekgrincs:

You’ve Got Mail (1998)

Ez nem szigorúan karácsonyi film, de mégis ehhez az időszakhoz kötöm. Ahogy Dóri mondta a Bridget Jones-nál (ami közös klasszikusunk), akár ki is ábrándulhattam volna ebből a filmből az elmúlt 10 évben, de nem tettem. Ennek több oka van: hardcore New York pornó az egész, a kémia Meg Ryan és Tom Hanks között tökéletes, könyvesboltok vannak benne, nagyon vicces a régi internet, és Nora Ephron humora és intelligenciája akkor is örök, ha a világ változott ’98 óta. 2016-ban külön kiélvezhető a legjobb féle kilencvenes évek divat (aminek a darabjait igazán vétek a Váci utcában megvenni, amikor Maci-Laci Turkálója és Humana is van).

+1 Télapu (1994)

Kiskoromban ez volt a második számú kedvencem és ezért nem hagyhatom ki. Szerencsére Tim Allent a film nagy részében elrejti a jelmez. Bernard <3.

 

AZ ULTIMATE ULTIMATE:

---

Reszkessetek, betörők! (1990), Reszkessetek, betörők! 2. (1992)

Mindhármunk kedvence. A Reszkessetek, betörők! lehet az emberek közötti konfliktusok elsimításának végső eszköze, ami mindannyiunkat összeköt. Egy perces néma csenddel emlékezzünk meg 2013-ról, amikor egy nép azt mondta: “Elég volt!”.