Beszélnünk kell Kijevről

Kijev, Ukrajna, azaz Európa legnagyobb országának majd 3 milliós fővárosa. (Ne nevess ki, amiért ezzel kezdek, több ember is azt hitte, hogy Oroszországban jártam.) Három évvel a forradalom után most novemberben egy zsúfolt, hatalmas, élettel teli és nagyon is fejlődni vágyó európai nagyvárosban találtam magam. Enni – inni, múzeumot, utcákat és stílust látni, vagyis inspirálódni mentem. Kijev szélsőséges, de barátságos, néha zavarba ejtő, hogy én értem-e kevésbé őket, vagy ők engem. Amit azt hiszem mégis sikerült megértenem kívülállóként, az az igencsak élő és fejlődő ukrán divat.

Jelen lenni

Kijevben rengeteg módon tetten érhető a szegénység, akár a tömegközlekedést, akár az árszínvonalat figyelve, és ezzel párhuzamosan még szembetűnőbb milyen hatalmas flagship üzletekkel van jelen szinte az összes luxus divatház.

 

Ha csak azt nézzük ami Budapesten nincs: Chanel, Saint Laurent, Dior, Patek Philippe, Tiffany és Van Cleef and Arpels ékszerüzlet, de van Agent Provocateur is. Utóbbiak nem is a legforgalmasabb főúton, hanem egy meredeken emelkedő, fákkal szegélyezett elegáns mellékutcában vannak sorban, amin sétálva inkább éreztem magam az Upper East Side-on, mint a vad Kelet-Európában. Hogy ezek, az egyébként a világ más részein retail válsággal küzdő luxus boltok valódi hasznot termelnek-e, vagy presztízsből vannak jelen az egy jó kérdés, és valószínűleg az idő eldönti majd. Érdekes, hogy Kijevben Vogue szerkesztőség is van, de az ukrán kiadást mégsem találtam meg az árusoknál. Remélem csak rossz helyen kerestem vagy sold out minden példány, és nem szűnt meg.

A múltat felkapni – rise of the vyshyvanka

Az ukrán népviselet most vitathatatlanul nagyot megy. Nem csak a Gucci vagy Valentino tervezőit inspirálja, de felbukkant a 2016-os MTV VMA gálán is, például 2 Chainz egy vélhetően kozák népviselet ihlette férfi ingben feszített.

Ennél még érdekesebb a Vita Kin márka elképesztő sikere, ami az elmúlt pár évben olyan szenzációként robbant be az indie luxusmárkák világába, amiről csak álmodni szokás az ő kategóriájukban. A nagy magazinok divatszerkesztői és az igazán szemfüles fashion bloggerek úgy kapkodtak tavaly a hímzett ukrán népviseletért, mint az új életet adó friss, dnyeperi fuvallatért.  

 

Náluk egy blúz 1300-1700$, egy ruha már inkább 2000$, vagyis 600 ezer forint körüli áron kapható, a kereslet és az aprólékosan kimunkált hímzések tekintetében ez mondjuk érthető. Viszont nem is vagy igazi influencer fashion blogger, ha nincs rólad minimum egy kép az instán a legszínesebb Vita Kin gúnyádban. Ezt hordta Leandra Medinetől Alexa Chungon és Giovanna Battaglian át Anna dello Russoig mindenki.

Mielőtt cultural appropriationt kiáltanánk – nyugi, nem csak a nemzetközi highfashionista szcéna, hanem az ukrán fiatalok is boldogan felkapták a népviseletet, és a fiatal tervezők kezéből kikerülő tradicionális ruhadarabokat. Ennek pedig egyértelműen olyan üzenete van, ami túlmutat a pillanatnyi fashion moment jelenségen és nem szégyen meglátni benne a hazaszeretet és az aktuális oroszellenes ukrán attitűdöt. Ksenia Marchenko ukrán divattervező a Ksenia Schnaider márka tervezőjének szavai: “Itt hatalmas trend most inspirálódni az ukrán hagyományokból. A 2015-ös tavaszi és 2016-os őszi minták használata volt a mi válaszunk az ukrán helyzetre, a forradalomra és a háborúra.”

A másik nagy ukrán név most a világhír felé tartó úton Yuliya Magdych (fenti montázs), aki a Vita Kinhoz nagyon hasonló ruhákat tervez, egy az egyben felhasználva a tradicionális ukrán motívumokat és szabásmintákat. Nála is 1000-1700€ körül van egy nyári ruha. A webshop nálunk is elérhető, de a nagyon menő, amerikai Moda Operandi webshopja is belistázta már.

Ha mi is szeretnénk egyet magunknak, de barátibb áron, akkor a Maidan tér környékén található szuvenírboltokban hatalmas választékot találunk, bár ott a ruhák minősége is kicsit silányabb. Itt egy blúz ára 800-3600 hryvnia között (8800-39600 Ft) mozog. Konkrét tervem volt beszerezni egyet, de sajnos ezekben az üzletekben kézzel tapintva és valóban saját szemmel látva még a húszezer forintos árkategóriájú daraboktól is csalódott voltam picit, így sajnos lemaradok most erről a divathullámról. Vagy esetleg írok a bankkártya-adataimat ismerő jézuskának, hogy jó voltam, és rendelek magamnak egyet utólag.

A jövőre gondolni – 150 brands, 3 floors

Az, hogy az ukrán textil- és divatipar mennyire tudatos a jövőjét illetően, engem egészen meghatott. Mert a fent említett legnagyobb nevek a kézimunkázott, szinte iparművészeti értéknek tekinthető munkáival csak egy kis szelete a tradicionális öltözékekből inspirálódó új márkáknak, akik Ukrajnában most feltörekvőben vannak.

De nem mindenki csak a távoli múlt hagyományaiból él. Nagyon sok fiatal tervező tűzte ki céljául, hogy szembemegy a fast fashion okozta fogyasztói szokásokkal: a sétálóutcákat és plázákat uraló boltokban hegyekben állnak a fillérekért árult silány minőségű, pillanatnyilag trendi cuccok, amiknek a töredékére sincs szükségünk és szezonról-szezonra egyre kevésbé lelkesedünk értük.

 

Hogy hogyan harcol az eldobható fast fashion ellen az ukrán divatipar, arra két mód is kirajzolódni látszik, miközben a szeptemberben nyílt Vsi.Svoi nevű, 3 emeletes, hazai designereket reprezentáló multibrand áruházban nézelődök.
Az egyik színtér ebben a versenyben, ami az első és második szintet megtölti: elérhető árú, hétköznapi, alap ruhadarabok. Tényleg megleptek az árak, amelyek forintban értve így alakulnak: pulcsik 8 ezer, kabátok 20 ezertől, kalapok 10 ezertől. De van fehérnemű, edző és jóga cuccok, bőrtáskák és rengeteg szuper cipő! A cipők mind bőrből voltak, és egységesen 20-28 ezer forintba kerültek.

És ezek fiatal, ukrán tervezők saját márkái, nincsenek túlgondolva, viszont tök jó minőségűek és van bennük egy kis extra effort a fazonokat tekintve, az Inditex vagy a H&M cuccaihoz képest. Olyan mintha létezne egy program és egy áruház, ahol saját márkáik neve alatt az ügyes MOME-s diákok tervei alapján legyártott hordható és megfizethető remekségekhez juthatnánk. (Ne értsetek félre, tudom, hogy van ilyen program és pop up store-ok meg vásárok is léteznek, de tegyük fel, hogy nem mindig 60 ezerért akarok magyar szoknyát venni és tegyük fel azt is, hogy létezhetne néhány magyar designer, aki nem exkluzív hanem inkluzív, tömegek számára elérhető szép termékek gyártásában gondolkodik. Ha van ilyen és nem tudok róla, akkor jöhet a komment.)

A forgalomra nem lehet panaszuk, épp úgy tele volt helyiekkel és turistákkal is. Látszik, hogy itt vásárolni egy fontos és tudatos gesztus, hazai termék, nem távol-keleti sweatshopok kegyetlenül lerabolt munkásainak keze nyoma tapad hozzá. A Vsi.Svoi egyébként korábban ugyanezen a néven a mi Wampunkhoz hasonló, havonta rendezett designer piac volt, más helyszínen. Ez az üzletnyitástól függetlenül tovább él, de főleg őstermelői piac, street food és lakberendezési tárgyakat állítanak ki a gyártók. Ebből nőtt ki a Kijev legfontosabb sugárútján nyitott saját áruház.

Cipők és táskák a Vsi.Svoi-ban:

A Shapelie márka szines kalapjai egy teljes falat megtöltenek:

Kabátok:

 

A másik front, amin az eldobható fast fashion ellen küzdenek az a Vsi.Svoi  harmadik emelete, ahol a drágább, magasabb minőségű, egyedi darabokat lehet beszerezni. Kivitelezésük és hagyománytisztelő formaviláguk célja a tartósság és a továbbadhatóság.

 

És a kulcsszó ez: a tervezők szándéka szerint anyák, lányaik, és unokáik egymásnak adhatják tovább a blúzokat, kendőket és ékszereket, amik mind az ukrán népi viseletek tradícióját követik és tartós alapanyagból, gondos kézimunkával állítják elő őket.

A Vsi.Svoi harmadik emelete:

Ha fogadnom kellene, én tenni mernék arra, hogy ez az ukrán recept működőképes. A városban tök sok a jól öltözött fiatal, és változatosabb az utcakép, mert nem mindenki egy nagyon cool irányzatnak hódol. Remélem hamarosan lesz alkalmam újra körülnézni és újra lelkesedni.